Az ЗР № 1/2005-ben az olvasó megjegyzéseiben az Ön által elvégzett „Matiz” és „Dozens” összecsapásról még egy elvtárs vagy úriember, nem is állampolgár megjegyzése volt, de mintha ezen ország lakója lenne: „…„ Matiz”kár, egy szemeteskártyáról ….
Híresen elronthatjuk hazánk munkáját, mások sikereit mennyországba tudjuk adni, és személyesen ugyanakkor - nulla, nem ütjük meg az ujjainkat. Bólintunk a nagybátyának, és tőle követelünk, de maguknak az ellátásoknak, mint a kecsketejnek.
A szovjet uralom utáni évek során csak ventillátorral tanultunk ellopni és eloszlatni az ujjainkat. A szegényebbek darabokra húzták az országot, azokra, akiknek semmi sem marad, megpróbálják meghúzni a gazdagokat.
Te, pénztáskák, lopsz az országból anélkül, hogy minden fokú adót fizetne, és nem fizetne tisztességes fizetést az alkalmazottainak. Egy nyílt szemét összegyűjtése az alkatrészeknél a gyárban, majd azon töprengett, hogy ebből a hulladékból hulladék vödör érkezett-e. Vagyona nem a műszakilag hatékony termelésből és a kemény gyártásból származik, hanem a spekulációból és a lopásból. Nyaralókat építettünk, szögesdróttal, magas kerítésekkel kerítve, és a szemétben élünk. A szemét körül van, és a kukában élsz. Mert a virágzó országot szeméttelemgé változtatta, a lakosság nagy részének elszegényedésével. És ami meglepő: a feletek egykori komszomoli vezetők, a fele elítéltök, akik hozzászoktak az őrzött házak rúdjai mögé ülni, úgy érzik, mintha a zónában vannak (nagyon szereti ezt).
Ami a Matizot illeti, egy normál családtag, aki később pénzt keresett, csak a „tíz” -et fogja vásárolni, de nem a „Matiz” -et - a prostituáltak és a szerelmesek írógépét, akiknek feje van, de derékuk alatt van.
Ami ezt illeti, mintha egy ország lakója lenne, nézz magadba a tükörben, jobb vagy? Kezdje magát, majd magasabb igényeket támasszon másokkal szemben.
Ez mindannyiunkra vonatkozik, morogunk, de mi maguk semmit nem csinálnak.